színésznő

GÖRCSÖS BORÁLA

szerepek

Carlo Goldoni: Mirandolina
Zeit Teátrum

— Dejanira

Székely Csaba: A Homokszörny
Zenit Teátrum

— Eper

Anton Pavlovics Csehov: Leánykérés
Zenit Teátrum

— Natalja

Kosztolányi Dezső: Őszi koncert
Zenit Teátrum

— Rét / Virág / A Nő

A tapéta (rövidfilm)
rendező: Goddard Paula

— Borbála

Gyurkó László: Az egész élet
Zenit Teátrum

— Nő / Kórus

Szabó Rita: Zsanett 2.0
rendezte: Rudas Attila

— Néző

Alagút a fény végén (rövidfilm)
rendezte: Pető Szabolcs

— Nő

Szabó Rita: Aranyalma
rendezte: Szabó Rita

— Pallasz Athéné

Szabó Rita: Zsanett 2.0
rendezte: Rudas Attila

— Néző

Alagút a fény végén (rövidfilm)
rendezte: Pető Szabolcs

— Nő

Szabó Rita: Aranyalma
rendezte: Szabó Rita

— Pallasz Athéné

Egy Csehov darabbal rögtön a mélyvízbe kerültél a Zenitnél. Milyen kihívásokkal szembesülsz?

Szerintem a vígjáték egy nagyon komoly műfaj: jól kell időzíteni, hogy elcsattanjon a poén, amivel a remek szöveg kecsegtet. A műfaj engedi túljátszani a karaktereket, de kényes az egyensúly a ripacskodás és kiemelés közt, szerintem ez a legnehezebb.

Mi az álomszereped?

Az álomszerepem Josie lenne O’Neill Boldogtalan Holdjából.

Goddard Paulával (a Zenit egyik rendezőjével) több filmes projektben dolgoztatok együtt, milyen minőségben vettél részt ezekben a projektben, és hogyan élted meg?

Ezek kisfilmek voltak, szerelemprojektek, minimális költségvetéssel, éppen ezért sok és sokféle feladaton osztozott a stáb. Az Alagút a fény végén cirka 1000 dollárból készült, itt volt egy kis szerepem is, de én vettem fel a hangot, főztem a stábnak, Paulával rendeztük be a helyszínt. Egy másik filmben szkriptes és csapó voltam. Feszített volt a tempó, komplex a feladat, de fantasztikus azt érezni, hogy mindenki erőn felül teljesít azért, hogy egy közös cél megvalósuljon.
Dolgozunk most is egy közös projekten, ebben az a jó, hogy mindketten igazán a magunkénak érezzük. Remélem, hogy Paula ebben a kisfilmen ki tud bontakozni, hiszen írja, rendezi és vágja is majd. Szeretném őt támogatni abban, hogy az ars poeticaja (nagy szavak, tudom) meg tudjon mutatkozni.

Van egy saját zenekarod, amelynek te vagy az énekese, hogyan tudod ezt a tapasztalatot a színházban kamatoztatni, és vice versa.

A színpadi tapasztalatomat alapvetően énekesként szereztem. A hangom nyers, ösztönös és megosztó: leginkább punk, rock és grunge műfajban énekelek. Amit megtapasztaltam az az, hogy nem attól mozdul meg a közönség lába, hogy tökéletes vagy cizellált a hang, vagy összetett a zene, hanem attól, hogy őszinte. Szeretném, ha a prózát is ezzel őszinteséggel tudnám megszólaltatni. Abban pedig biztos vagyok, hogy énekesként csakis profitálni tudok abból, amit a társulatban tanulok! Más perspektívát, fegyelmet, alázatot…

Melyik volt a legmeghatározóbb találkozásod, akár filmes, akár más szakmabeli személlyel?

Említettem, hogy csapó voltam egy rövidfilmben. Ebben Bánsági Ildikó játszotta az egyik főszerepet. Elképesztő volt őt testközelből játszani látni: a rezdüléseivel, a mozdulataival, a hangjával életet lehelt a szövegbe. Ő egy valódi ikon, hálás vagyok, hogy megismerhettem.

Scroll to Top