színész

KOVÁCS DOMONKOS

Szerepek

Schwajda György: A szent család

Rátkai Márton Színházi Műhely

— A Kisfiam

Bertolt Brecht: Rettegés és ínség – a Harmadik Birodalomban

Rátkai Márton Színházi Műhely

— Szereplő, közreműködő

Neumark Zoltán – Zenit Teátrum:
Az elfeledett páholy (koncert)

Zenit Teátrum

— konferansz, narrátor

Mindennapi paráink előadássorozat

Zenit Teátrum

— Közreműködő

Anton Pavlovics Csehov: Leánykérés

Zenit Teátrum

— Lomov

Székely Csaba: A Homokszörny

Zenit Teátrum

— Okker

Mindjárt jövök (S. Beckett nyomán)

KIKSzínház

— Fényhozó

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem

Bánfalvy Stúdió

— Ferdinand

Jean-Paul Satre: Zárt tárgyalás

Zenit Teátrum, KIKSzínház

— Inas

Karinthy-Molnár : Csak kacagni kell

KIKSzínház

— vegyes szerepek

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Páty Művelődési Ház

— Harangláb

Nagyházi Márton: Nem Akárki

Zsámbéki Színházi Esték

— Demagóg

A Zenit egyik alapítójaként mi a társulatban a legfőbb célod?

Létrehozni egy olyan színházi- és összművészeti közösséget, amelyben az összes útját kereső művész otthonra lelhet.

Jelenleg a Zenitben melyik a kedvenc szereped?

Csehov Leánykérésének Lomovja. A karakter sok tekintetben idegen tőlem, viszont a ritkán játszott Csehov darabok egyik szórakoztató gyöngyszeme. Nehezebb a szerepet megformálni, mint egy drámai karaktert.

Mi az álomszereped?

Tartuffe. A karakter sokszínűsége és kontrasztjai jelentős kihívás elé állítanának. Szeretnék erre a szerepre éretté válni.

Verseket is írsz. Ezeket szeretnéd egyszer valamilyen formában színpadon viszontlátni?

Természetesen. Akár önálló verses estként, akár más, hozzám hasonló fiatal írókkal, költőkkel együttműködve, versszínház formájában.

Színészként ki volt rád legnagyobb hatással?

Sinkovits Imre. A 20. század kiemelkedő színészóriása volt ő. Édesanyám nagyon kicsi koromban mutatta meg először Wass Albert Üzenet haza című versét, amelyet ő adott elő, és valahogy életem minden szakaszában szembe jött velem egy-egy vers-, film-, vagy színházi előadása.