RETTEGÉS ÉS ÍNSÉG
A HARMADIK BIRODALOMBAN

A világ a mai napig értetlenül áll azzal a kérdéssel szemben: vajon hogy lehetett rávenni csaknem egy egész nemzetet, hogy lelkesen támogassák és fanatizálják Adolf Hitler eszelős és gonosz terveit, emberiség ellenes rémtetteit. A legmeggyőzőbb választ máig Hermann Göring adta: roppant egyszerű, meg kell félemlíteni az embereket. Brecht ennél sokkal mélyebbre megy. Elsősorban az érdekli, hogy milyen pusztítást és torzulást okozott a Harmadik Birodalom mindazok személyiségében, jellemében, lelkében, akik ezt az időszakot végigélték – akár mint a rendszer hívei, akár mint áldozatai. Az előadás 12, egymástól független jelenetében feltárul előttünk a fasizmus anatómiája: jelenetről jelenetre egyre világosabban látjuk a hitleri diktatúra módszertanát, szörnyű következményeit- egyelőre saját népe számára. A jelenetek 1933 és 38 között játszódnak. A hatalomra jutástól az Anschlussig, az első külföldi lerohanásig. Ez még nem a II.világháború. De ebből lesz! Brecht nemcsak a XX. század egyik legnagyobb drámaírója, de vérbeli színpadi szerző is. Pontosan tudja, hogy ezeket a tartalmakat „el is kell adni”. Eszközeiben ott szerepelnek a színház legősibb hagyományai: a vásári komédia, a cirkusz. Songjai elemelik, idézőjelbe helyezik, átvilágítják a jeleneteket. A brutális tartalomhoz, brutális humort is alkalmaz. Tudja, hogy a nevetés nemcsak szórakoztat, de akár megsemmisíthet is. A II. világháború után azt gondolta az emberiség, hogy soha többet nem kell szembenéznie hasonlóval. Ma, amikor újraélednek diktatúrák, egyre több teret kapnak az ordas eszmék, és – közvetlenül a szomszédunkban – újra háború dúl Európában, fölül kell vizsgálnunk ezt a vélekedést.