színész

KOVÁCS DOMONKOS

Szerepek

Carlo Goldoni: Mirandolina
Zeit Teátrum

— Fabrizio

Anton Pavlovics Csehov: Leánykérés
Zenit Teátrum

— Lomov

Gyurkó László: Az egész élet
Zenit Teátrum

— Férfi / Kórus

Jean-Paul Satre: Zárt tárgyalás
Zenit Teátrum, KIKSzínház

— Inas / Garcin

Szép Ernő: Május
Zenit Teátrum

— Fiú

Székely Csaba: A homokszörny
Zenit Teátrum

— Fekete

Mindjárt jövök (S. Beckett nyomán)
KIKSzínház

— Fényhozó

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem
Bánfalvy Stúdió

— Ferdinand

Nagyházi Márton: Nem Akárki
Zsámbéki Színházi Esték

— Demagóg

Karinthy-Molnár : Csak kacagni kell
KIKSzínház

— vegyes szerepek

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa
Páty Művelődési Ház

— Harangláb

A Zenit egyik alapítójaként mi a társulatban a legfőbb célod?

Létrehozni egy olyan színházi- és összművészeti közösséget, amelyben az összes útját kereső művész otthonra lelhet.

Jelenleg a Zenitben melyik a kedvenc szereped?

Csehov Leánykérésének Lomovja. A karakter sok tekintetben idegen tőlem, viszont a ritkán játszott Csehov darabok egyik szórakoztató gyöngyszeme. Nehezebb a szerepet megformálni, mint egy drámai karaktert.

Mi az álomszereped?

Tartuffe. A karakter sokszínűsége és kontrasztjai jelentős kihívás elé állítanának. Szeretnék erre a szerepre éretté válni.

Verseket is írsz. Ezeket szeretnéd egyszer valamilyen formában színpadon viszontlátni?

Természetesen. Akár önálló verses estként, akár más, hozzám hasonló fiatal írókkal, költőkkel együttműködve, versszínház formájában.

Színészként ki volt rád legnagyobb hatással?

Sinkovits Imre. A 20. század kiemelkedő színészóriása volt ő. Édesanyám nagyon kicsi koromban mutatta meg először Wass Albert Üzenet haza című versét, amelyet ő adott elő, és valahogy életem minden szakaszában szembe jött velem egy-egy vers-, film-, vagy színházi előadása.

Scroll to Top